|
Egy középkori történet
Annoyed Angel 2006.01.14. 20:06
 Ez a történet úgy született hogy sokáig néztem egy képet. Remélem tetszeni fog :) ..... 1. rész.......
Egy középkori történet
Sziasztok!
Ez a történet egy képből született amelyen egy lány és egy gyönyörű hatalmas fekete madár van. Hogy hogy nézett ki a lány? Miért pont azt a lányt választottam az én főszereplőmnek?
Igaz egy kérdés : Mit jelent az hogy az én főszereplőm? Azt jelenti hogy a történetnek van még egy főszereplője akit már oly jól ismerünk. Ő nem más mint Lauri. Ez a történetem eltér a valóságtól. Mondhatni a valóság és az Int he shadows keverékének is. Ugorjuk egyet az időben visszafelé. Abba a korba amikor még arisztokraták , cselédek és a kényszerházasságok élték fénykorukat. Ha már itt tartunk….. ez olyan Rómeó és Júliás kor volt. Na mindegy. Hát akkor kezdeném is kicsi történetem.
Én egy 20 éves lány vagyok. A szüleim egy nagyobb föld terület birtokosai. De én ezekkel nem igazán foglalkozom. Általában besegítek a ház körüli munkában vagy pedig kilovagolok kedvenc lovammal Sotával. Sota egy sárga kanca homlokán egy csillag alakú fehér folttal.
Hajam fekete a derekamnál tovább leér kicsivel. Magas termetű vagyok. Sötétkék majdnem fekete szemeim vannak. A szüleim csak Ravennek hívnak. Más néven soha nem szólítottak. Egyik nap kint ültem a kertben. Arrébb nem sokkal egy varjúcsoport csipegetett. Szórtam ki egy kis madáreleséget bár sok reményt nem fűztem ahhoz hogy olyan közel jöbbek hozzám.
Mégis az egyik átjött a többitől. Felcsipegette a leszórt magokat eztán rámnézett mintha azt kérné szórjak még ki neki. Károgott párat. Elmosolyodtam és szórtam még ki. Nemsokkal ezután bementem célba vettem a konyhát.
-Szép jó napot mindenkinek!
-Jó napot kisasszony! Köszöntek egyszerre. Besétáltam és körbenéztem mi az amiben besegíthetek. Megindultam a mosogató felé.
-Jövök besegítek elmosogatok. Eny , Marcy és Christin már megszokták hogy besegítek nekik.
Jól kijöttünk sokat nevetgéltünk sokkal inkább baráti kapcsolatban voltunk nem pedig kisasszony és cseléd.
-Hogyvagytok ma?
-Köszönjük jól. És a kisasszony?
-Köszönöm én is. Miután végeztünk a konyhában segítettem Christinnek leporolni. Hamar elment a nap. Pár héten át még minden rendben ment ameddig apám nem közölt valamit.
-Kisasszony , kisasszony! Szaladt hozzám Marcy.
-Igen? Mi az Marcy valami gond van? Kérdeztem. Marcy megrázta a fejét.
-Az édesapja keresteti. Bólintottam.
-Köszönöm. Bementem apámhoz ő belekezdett mondandójába.
-Szia lányom.
-Jó napot apám.
-Fontos mondanivalóm van számodra ami megváltoztatja az életed. Nem értettem.
-Megváltoztatja az életem?
-Pontosan elvégre hatalmas változást fogsz átélni.
-Én ezt nem értem.
-Rendben erre is gondoltam. Csak arról van szó hogy férjhezmész. Találtam egy hozzád illő úrfit aki házasodni szándékozik.
-Férjhezmenni? De……..
-Semmi de!
-Nem is ismerem hogy mehetnék hozzá?
-Ahogyan anyád is hozzám jött látod mostanra már nagyon szeretjük egymást.
-Akkor sem fogok hozzámenni egy idegenhez!
-Raven! Ha tetszik ha nem hozzámész mert ha nem akkor!........
-Akkor?.....
-Mész innen! Könnyek gyűltek szemembe kiszaladtam felnyergeltem Sotát és kivágtattam. Nem is figyeltem merre csak vágtattam. Egy réten megálltunk Sota pihent és legelt. Körbenéztem. Gyönyörű tájat láttam. Távolabb egy pár vadnyúl ugrált.. Arrébb láttam egy gyönyörű kertet. Hozzá tartozott egy tavacska egy fahidacskával és egy gyönyörű ház.
-Jaj hova keveredtem……… ha elkapnak……… De már késő volt………
Két karomat erős kezek szorították és húzni kezdtek.
-Most velünk jössz betolakodó!
-Hogy micsoda? Kérdésemre nem kaptam választ. Bent…….Lehajtott fejjel áltam két ember fogott közre. Néma csend volt. Hangokat hallottam a két ember beszélt az úrral.
-Nahát egy lány? Ki vagy te mutasd az arcod. Felemeltem a fejem. Arcomon könnyek folytak.
-Raven? Kérdezte meglepődve.
-Kérem…..honnan tudja a nevem? Az úr elmosolyodott.
-Az most nem fontos a fiam hazakísér.
-Uram kint találtunk egy lovat is lehetséges hogy a kisasszonnyal van.
-Jaj Sota! Ő ott maradt!
-Őt ne féltsd megvan a lovad. Az úr küldetett a fiáért az úrfi nemsokára le is jött. Mikor megláttam elállt a lélegzetem is. A továbbiakban nem igazán foglalkoztam a körülöttem lévő világgal és emberekkel. Belemélyedtem gondolataimba. Már jó ideje mentünk mikor megtörte a csendet. Ez hozott vissza a jelenbe. Ránéztem. Végigmértem ahogyan ő is engem.
-Mondd….hogyhívnak?
-A nevem Raven mindenki csak így hív.
-Megértem miért.
-Én is tudhatom a neved?
| 
AJÁNLOM AZ OLDALT
