A Szigeten dalolt a Kismadár...

A Rasmus énekese, Lauri, kisgyerek kora óta madárnak képzeli magát – beceneve is innen ered, ugyanis a „Lintu” finnül madarat jelent. A madarak iránti vonzalma külső jelekben is megnyilvánul, hiszen haját mindig madártollakkal ékesíti, de a madár-motívum megjelenik a klipekben is. (In The Shadows, Guilty)

A hirtelen sztárrá lett Rasmus végre Magyarországra látogatott első európai turnéja keretében, hogy részt vegyen a 2004-es Sziget Fesztiválon. A finn rockbanda - nagyszínpadi fellépését megelőzően - rövid sajtótájékoztatót adott a technikai bázison, egy kis sátorban, ahol hazai és külföldi újságírók várakoztak. A négy fiatal zenész természetesen sötétített üvegű kisbusszal, security-sek kíséretében érkezett. A Fesztivál sajtófőnöke köszöntötte őket, ezzel megnyitván a tájékoztatót, kérdezésre szólította fel a média képviselőit. Kérdések helyett több perces kínos csend következett. A beszélgetést végül az együttes volt kénytelen elkezdeni, egy saját magunknak feltett mentő kérdéssel, ami így hangzott:

„Hello fiúk! Hogy tetszik nektek a Sziget Fesztivál?”
- Ez az első alkalom, hogy itt járunk, de nagyon bejön, hogy egy ekkora területen ilyen sok ember gyűlt össze, hogy ennyien sátoroznak. Nagyon jó itt lenni!

A feszültség oldódott, a következő kérdéseket már a kollégák tették fel. (Ezúton is köszönet nekik!)

Mikor érkeztetek?
- Ma délután érkeztünk, úgy három órával ezelőtt. Keresztül jöttünk a városon, de nem nézhettünk körül, pedig először vagyunk Magyarországon.

Hallgattatok finn bandákat is, vagy inkább külföldi csapatok hatottak rátok?
- Rengeteg hatás ért minket. A kezdetekkor sok finn zenét hallgattunk, de meghatározóak voltak olyan külföldi bandák, mint például Red Hot Chilli Peppers, a Metallica, a Nirvana, de szeretjük a jazz-t is. - mondta a gitáros.

Melyik bandával együtt lépnétek fel szívesen?
- Szívesen játszanánk az Apocalypticával, gyönyörű skandináv alapokra helyezett rockot játszanak a csellóikon, és még csak nem is laknak olyan messze! :)))

Milyen érzés, hogy az In Flames játszik előttetek?
- Én nem is ismerem őket személyesen, de tudom, hogy nagyon kemény zenét játszanak, azt hiszem, heayv metal-t. Nem ártana lenyomnunk őket!

Eddig hat lemezetek jelent meg, mikorra tervezitek a következőt?
- Következő album?! Hmm… Nagyon elfoglaltak vagyunk, jelenleg Európában turnézunk, szeptember körül Amerikába megyünk, most pedig éppen Ázsiából jöttünk... de legszívesebben a világ összes országában játszanánk! A jövő év elején tartunk egy kis szünetet, hogy kipihenhessük magunkat, aztán kezdünk el új dalokon gondolkodni. Úgy vélem, legkorábban jövő nyáron jelenhet meg új lemez.

Készültök ma estére valami különlegességgel? Esetleg egy új dal... ?
- Nem! A szokásos szettet fogjuk játszani.

Mikor kezdtetek el érdeklődni a zene iránt? Mikor kezdtetek hangszeren játszani?
- Hat éves voltam, amikor a szüleim beírattak egy zeneiskolába, ahol a hegedülni tanultam. Kilenc évesen találkoztam Laurival, ő akkor még dobolt. Úgy gondoljuk, hogy aki ezzel akar foglalkozni, annak érdemes elmennie zeneiskolába, ahol a szakértők figyelik minden lépését sőt, még egy kész zenekarnak (ahogy nekünk) is szüksége lehet a tanári segítségre!

Igaz-e az, hogy a producer azt tanácsolta neked, hogy dohányozz és lefekvés előtt igyál meg egy két felest, hogy mélyüljön a hangod? (szól a kérdés Laurinak)
- Tudod, a producerek ismernek egy-két csalafinta fogást .. nos.. valóban így van, az utolsó 3 napban kicsit jobban rá is feküdtem a témára! (mosolyog)

A Dead Letters című album számainak az alapjai valós vagy fiktív üzenetek?
- Minden egyes dal szól valakinek, ezek egyben személyes és közvetlen üzenetek/szerzemények is. Az írásban igencsak megkönnyíti a dolgunkat, hogy elég ideje vagyunk együtt ahhoz, hogy közös munka eredményeképp, teljes összhangban, konkrét érzéseket tudjunk eljuttatni konkrét emberekhez.

Ugrottatok valaha bungee-jumping-on?
- Nem!
Miért, féltek?
- Igen, félek a magasságtól. :)

Ti sátoroztatok már fesztiválon?
- Persze! A legutóbb akkor mikor kb. 17 évesek voltunk, és akkor is, ott is hasonlóan őrült foznok voltak mint itt, szinte tradíció lett eljárni egy-egy nagyobb fesztiválra! A kellékek akkor egy kicsit másak volta; tüzet raktunk, köré ültünk, gitároztunk és énekeltünk. Én például valahogy minden reggel más sátorban ébredtem! (- fűzi hozzá nevetve Lauri) Képzeld el a következő szitut, mikor egy lánnyal álltok a színpadnál és a "Hallod, pont a slágerüket játsszák" bevezető mondattal le is smárolod, aztán valahogy úgy maradtok. Ez egy fantasztikus érzés! (Ezt a jelenetet Lauri el is játszotta.)

Hogyan jellemeznétek a zenéteket?
- Van benne valami új, van benne valami régi, van benne frissesség, ugyanakkor érezhető a '80-as évek hatása is.

Hogyan jött a banda neve?
- Kölykök voltunk mikor választottuk Nem jelent semmit, egy lefordíthatatlan szójáték eredménye, egyébként a Rasmus egy svéd fiúnév is. Az volt a cél, hogy könnyen megjegyezhető legyen.

Hallottatok-e arról, hogy a finn és a magyar nép közös ősökre vezethető vissza?
- Persze hogy hallottunk róla, hallottuk a magyarokat beszélni és szerintünk nagyon hasonlít egymásra a két nyelv.

Az igen rövid találkozó után került sor a díjátadásra, Eero, Aki, Lauri és Pauli átvehette Ajtony Csabától (Universal Music Hungary marketing igazgatója) a bearanyozott Dead Letters korongot, valamint az idei év legjobb külföldi modern-rock bandájának járó Fonogram-szobrocskát.

Mindez körülbelül este 7-8 között történt, és pontban 21.30-kor elkezdődött a koncert. Hatalmas tömeg gyűlt össze a Nagyszínpad előtt, hogy meghallgassa a Madár dalát. A közönség átlagéletkora jó, ha elérte a 15-öt, de a lelkesedésük határtalan volt. Sajnos a sikert egy kicsit mérsékelte az, hogy az előadott számok nagy része nálunk ismeretlen, korábbi albumokról lett összeválogatva. Szerencsére a hazai zenecsatornák és rádiók által játszott slágerek is felcsendültek, amiket még a szüleikkel együtt érkező gyerekek is tombolva énekeltek végig. Lauri a koncert végén elhullajtotta fekete tollait, hogy ezeket a rajongók ereklyeként őrizhessék meg.