Pattantam fel és indultam. De félúton megint elestem. Lauri segített fel és tartott meg. Vissza vitt és leültetett.
-Mi történt veled?
-Tea …. Amanda kisasszony sírva fut….nem tudtam kitérni előle pedig próbáltam.
-Szóval akkor azért kiabált.
-De meg kell nekik mondanom mi az igazság mert ha a kisasszony meghallja…..
-Raven! Nem mehetsz ilyen állapotban még ha tíz lábad lenne se jutnál ki az ajtón. Döbbenten néztem rá majd kitört belőlem a nevetés. Most meg mit nevetsz? Kérdezte.
-Tíz láb ajtó minden hát ez…..  Lauri elmosolyodott.
-Ha te mondodJ Gyere menjünk mondjuk meg nekik a frankót.
-Benne vagyok. Pár perc múlva már ott voltunk beléptünk az ajtón.
-Jónapot úrfi! Szia Raven! Köszöntöttek.
-Sziasztok! Köszönt Lauri. Én nem voltam valami jókedvű és ez látszott is rajtam. Senki nem értette mi bajom lehet.
-Mi baj van Raven? Kérdezte Patrisa.
-Nagy baj …. Méry ugye ezt nem gondoltad komolyan?
-Tényleg! Igaz a hír hogy az úrfi és te…. Mondatát nem tudta befejezni.
-Nem nem igaz!
-Csak barátok vagyunk. Tette hozzá Lauri.
-Mit fogunk csinálni ha ezt a kisasszony megtudja? Kérdeztem. Itt mind Méryre néztek.
-őőőőőőő hát……
-Semmit! Elmondjuk az igazat. Adott választ Lauri. Méry arca felderült látva hogy megmenekült. Mindenki ment a dolgára senki nem unatkozott. Hetek múltak el szerencsére nem szivárgott ki a pletyka. Sokat beszélgettünk sétálgattunk Laurival. Legjobb barátok lettünk. Egyik nap éppen a kertben ültünk a madarakat etettem közben beszélgettünk. Nem is sejtettük hogy valaki figyel minket. Amanda az ablakban állt. / Túl sokat van azzal a cseléddel. Ki az egyáltalán? Nem tudok róla semmit. Lauri többet foglalkozik vele mint velem. Vele mindig olyan kedves velem meg….állandóan kiabál…./ Futkároztak Amanda fejében a gondolatok. Az utolsó gondolatnál egy könnycsepp futott végig az arcán. /Előfordulhat hogy már nem is szeret? Lehet hogy azt a kis cselédet szereti. Nem nem! Amanda erre ne is gondolj. Lauri szeret téged nem mást téged!/ Próbálta visszafogni mostanra már záporban hulló könnyeit. Nem járt túl sok sikerrel. Megfordult és háttal a falnak szépen lassan lecsúszott a földre. Eltelt fél óra és szemei alját már pirosra marták a könnyei de őt ez nem érdekelte. Csak sírt és sírt. Már sokszor látta együtt Laurit és Ravent. Mindig nevettek. Sosem veszekedtek. Ezt gyanúsnak találta. Úgy gondolta Lauri kihasználja közben egy másik lányt szeret. Nem sokat tévedett bár a fiú nem használta ki és nem egy másik lányt szeretett titokban. Igazából már nem szerette úgy Amandát. Unta hogy állandóan mindenben talál valami hibát a lány. Az meg egyenesen idegesítette hogy a legkisebb dolgokból is hatalmas ügyet csinál. Ez volt az ami kiábrándította őt a lányból. Amanda még mindig ott ült kisírt szemekkel nézett maga elé. A szoba ajtaja nyitva volt Liisa aki arra járt észre vette. Belépett útját Amanda felé vette.
-Amanda…..  Az említett felnézett.
-Liisa…
-Gyere állj fel. Nyújtotta neki kezét mire az elfogadta a segítséget. Mi történt? Miért sírtál?
-Lauri…meg az a cseléd lány…. Mutatott ki az ablakon. Liisa is látta őket.
-Raven. Csak ennyit mondott belül kicsit mérges lett.
-Miért teszi ezt velem? Miért? Kérdezte.
-Nyugodj meg lerendezem a dolgot velük. Amanda csak bólintott. Már hónapok óta semmit nem hallottam a szüleimről mikor Matt és Liisa összehívták a személyzetet.
Akkor hát ha mindannyian ittvagyunk…..nézett körbe. Laurit sehol nem látta.
Holvan Lauri? Raven kérlek megkeresnéd?
-Nem nem Raven. Majd Amy. Mondta Liisa és kissé haragosan nézett rám amitől picit megijedtem. Amy bólintott és szaladt is. Az ajtóból még egy utolsó pillantást vetett rám mint aki tudja mi lesz velem. Miután az úrfi is előkerült….
-Fontos vendégeink érkeznek holnap. Elvárom tőletek hogy rendesen viselkedjetek. Itt a személyzetre nézett. Mindannyian bólintottunk.
-Raven téged pedig megkérlek hogy ne sündörögj Lauri körül. Mondta Liisa. Amanda egy gúnyos mosolyt küldött felém. Lauri észre vette én is észre vettem. Lassan hangtalanul bólintottam.

-Ez ügyben majd még szeretnék beszélni veled. Mondta Matt békésen mire odakaptam a fejem. Még ma! Mondta kicsit keményebben. Megijedtem és arra gondoltam minek is néztem Laurira holott nem szabadott volna. Köszönöm most elmehettek. Szólt a személyzethez. Én is fordultam de Matt szólt hogy maradjak majd megkérte fiát és feleségét hogy hagyjanak magunkra minket. Vártam hogy mit kapok a dolgokért minél hamarabb túl szerettem volna esni ezen a beszélgetésen. Ketten maradtunk a szobában lehajtott fejjel álltam. Szólt.

-Raven igaz az amit a feleségem mondott? Értetlenül néztem rá. Vagy ha így egyenesebb…szeretném ha őszintén válaszolnál. Van valamiféle kapcsolat a fiam és közted?
-Igen. Mondtam halkan.
-És milyen kapcsolat?
-Barátság . Semmi több….. Az utóbbi nem volt túl meggyőző.
-Biztos ez Raven? Mert én nem úgy vettem észre mintha a fiam csak egy lenne a sok közül. Áruld el nekem őszintén …. Biztos hogy nincs több sem felőle sem felőled?  Egy könnycsepp koppant a padlón amely aztán sok száz apró cseppre robbant majd megtalálta helyét szerte a földön. El kellet mondanom.
-Én…én.. tudom hogy nem lenne szabad….. mégcsak ránéznem sem az úrfira… de bevallom.. beleszerettem…..