-Értem. Ti már korábban is találkoztatok ezt tekintve…..  Mióta érzed ezt?
-Amióta csak először megláttam már akkor nagyon szimpatikus volt és utána sok idő telt el. A szüleim rá akartak kényszeríteni hogy menjek hozzá egy ismeretlen úrfihoz. Már akkor tudtam hogy lehetetlen nem fogom tudni megszeretni mert másé a szívem. Aztán ide kerültem és ez az alapból erős érzés csak fokozódott nem tudok mit tenni ez ellen…. Mint valami robbanás tört ki belőlem a sírás és térdre rogytam.

-Rosszabb a helyzet mint gondoltam….szegény lány…. Jegyezte meg alig hallhatóan. Raven szedd össze magad így senki nem láthat főleg nem Amanda. A végén még túlságosan is biztos lesz benne hogy nagy büntetést kaptál és nagyon jó kedvre derülne ennek tudatában. Letöröltem könnyeim és felálltam.
-Értettem uram.
-A másik amiről szeretnék veled beszélni az a holnapi vendégséget illeti. Szeretném ha őszintén beszélnél majd velük és bár elvárják hogy ne magázd őket de légy tisztelet tudó.

-Ne magázzam a vendégeket de legyek tisztelet tudó…..
-Pontosan Raven ugyanis nem akár kik jönnek hozzád.

-Azt mondta hozzám?
-Biztosan örülni fogsz már hosszú ideje semmit nem tudsz róluk. A szüleid holnap ellátogatnak hozzánk de főleg hozzád. Ami pedig a fiamat illeti. Felkaptam a fejem. Igaz jegyese van de úgy látom nem kötik hozzá olyan erős szálak mint hozzád. Most még a szám is tátva maradt gyorsan becsuktam. Ha szereted az engem nem zavar és őt sem akkor már szólt volna én azt szeretném hogy a fiam boldog legyen. És ha téged szeret akkor legyetek boldogok. Úgy ahogy voltam teljesen kiakadtam rezzenéstelen arccal bólintottam.

-Köszönöm. Hajoltam meg.
-Most pedig elmehetsz de ne feledd mit mondtam a szüleiddel kapcsolatban. Fejet hajtottam majd visszamentem a konyhába. Útközben elhaladtam Amanda kisasszony mellett is aki gúnyosan rám mosolygott majd így szólt.
-Komolyan azt hitted hogy egy ilyen kis cseléd mint te elveheted tőlem Laurit?
Nem szóltam csak álltam egy helyben háttal neki. Várt egy kicsit és folytatta. Megértelek hidd el hiszen Lauri nem csak hogy jólnevelt de igen jól is néz ki. De nehogy azt hidd hogy valaha képes lenne beleszeretni egy kis cselédbe. Mert te nem vagy más……Ugyebár…. Itt felnevetett. Nem bírtam tovább szó nélkül.
-Lehet hogy most csak egy cseléd vagyok… de nem annak születtem! Halkan mondtam de mégis érződött benne a düh és a sértettség.
-Ezt meg hogy érted?! Tovább indultam oda se figyelve Amandára. Te gyere vissza azonnal! EZ FELHÁBORÍTÓ!!!!!!!!!!!!! Az egész ház Amanda nyafogásától zengett.

-Mi a felháborító? Jött arra Lauri.
-Raven az a kis cseléd!
-Miért mit mondott? Vagy kezdjük ott hogy te! Mit mondtál neki. Jól hangsúlyozta szavait.
-Semmi bántót kedvesem csak ismertettem a helyzetét.
-Ahhoz aztán értesz. Mondta Lauri . Hangja olyan volt mint ha egy gép beszélt volna dallamtalan és kedvtelen. És mit mondott ő erre vagy mit csinált?

-Azt mondta nekem hogy lehet most csak egy cseléd de nem annak született. Aztán szépen tovább állt a kis….!!!!!!! Meg se hallva amit mondok neki! Mérgelődött. Lauri egy ideig csak nézett a hisztis lányra nem tudott mit mondani erre.

-Milyen igaza van. Nem annak született.
-Már te is kezded? Ezt hogy érted?
-Majd meglátod. Válaszolta Lauri.  Eközben én lent ültem a kertben a kedvenc helyemen. A kis tó szélén egy magasabb sziklán a kék eget néztem. Most először gondoltam arra bárcsak hozzá mentem volna Juanhoz akkor most nem lenne ez. Nem szeretném Laurit reménytelenül. Elkezdtem könnyezni és ezt a cseppet égy újabb majd sok újabb követte. Eszembe jutottak Amanda szavai szinte újra átéltem az egész dolgot ez még jobban eleresztette könnyeim. Észre sem vettem hogy valaki szólítgat megijedtem mikor kezét a vállamra tette.
-Raven. Ránéztem Lauri volt az. Leült mellém. Visszafordultam csak néztem magam elé. Amanda azt mondta találkoztatok.
-Így igaz . Válaszoltam.
-Gondolom miket mondhatott ha így megbántott.

-Igaza van….csak egy kis cseléd vagyok…. Mondtam halkan.

-Nem Raven ez nem igaz. Te nem cselédnek születtél hisz ezt te magad mondtad Amandának. Látnod kellett volna hogy ki volt akadva. Nem reagáltam különösebben csak ránéztem. Lauri úgy döntött előveszi a kedvenc poénjait de nem sokat használtak.  Raven… ezeken mindig jót tudtunk nevetni….hovatűnt a mindig vidám Raven? Kérlek add vissza őt…
-Nagyon szeretném de nem tudom…… Az a Raven  eltűnt talán egyszer majd….. visszatér. Hamarosan.
-De én most szeretném. Szeretnélek nevetni látni vidámnak. Vigasztalóan magához ölelt. Hagytam. Figyelj. Nem hagyhatod hogy bárki csak így lerombolja a büszkeséged. Nem hagyhatod hogy bárki csak úgy azt mondja rád hogy te csak egy kis cseléd vagy. Állj ki az igazad mellett. Lauri szavai hallatán elgondolkodtam Eddig még senkinek sem hagytam hogy ezt tegye velem.

-Igazad van. Nem hagyhatom. Eddig még senkinek nem tűrtem el hogy ezt tegye velem.