R: -Szt.varjútoll a városnézőke! Kiáltottam fel belevágva a mondatába.
R: -Bocsánat folytasd, csak amit elkezdtél.
L: - Semmi gond.
L: -Hol is tartottam? Megvan…
L: - A többiek nem tudnak jönni, mert Eeronak kell segíteniük.
L: - Úgylátszik csak mi leszünk, mondta kissé letört hangon, mert nem számított, arra hogy a barátai nem jönnek.
R: -Rendben. Akkor találkozunk 11: 00-kor .
L: -Ok 11: 00-kor
L: -Szia
R: -Szia És azzal letette. Valahol én is szomorú voltam hogy a többiek nem jönnek de, ez van ezt kell elfogadni. Összekészítettem egy pár szendvicset persze hús nélkül, mert ő vegetáriánus és nemtudtam hogy csinál, vagy nem ezért felkészültem csináltam 12 szendvicset majd rendbe, szedtem magam és gyorsan elindultam, mert már fél tizenegy volt és a szálloda nem volt valami közel. Hamar oda is értem még kevesebb mint egy percet vártam Laurira. Lauri is megérkezett.
R: -Szia Lauri
L: -Szia Raven
R: -Indulhatunk? Lauri közben teljesen másfele járt testileg itt volt de szellemileg nem nemtudtam merre járhat de egy dologban biztos voltam: nem ezen a világon.
R: -Hahóóóóó!
R: -Lauri!
R: -Ittvagy?
R:-Laaaaaaaauuuuuuuuuriiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii… L: -Mi? Tessék?
R: -Na végre ezen a világon vagy! R: -Indulhatunk?
L: -Persze menjünk. Egy ideig mindketten csöndben mentünk amig el nem értünk az egyik nevezetességhez ott elmondtam neki mi kit, ábrázol és hogy ki milyen szerepet töltött be a történelmi évek során. Utána meglátogattuk a múzeumokat is. Majd elmentünk a Bükkbe felmentünk a hegytetőre és ott találtunk egy tisztást. Leültünk a fűbe nem bírtam tovább meg kellett szólalnom.
R: -Lauri………
L: - tessék….
R: - Kérsz valamt, szendvicset esetleg , ásványvizet? Lauri hirtelen úgy kezdett viselkedni, mint aki elfelejtett valamit.
L: -Elfelejtettem kaját csomagolni csak vizet hoztam tudtam! Tudtam! Hogy elfelejtettem valamit.
R: -Nemgond gondoltam rá hogy esetleg valaki elfejt valamit Elővettem egy kis plédet és a szendvicseket. Leültünk a plédre és mielőtt Lauri megkérdezhette volna, mondtam hogy nincs benne hús még felvágott se ekkor megnyugodva elvett egyet, és jóízűen falatozni kezdtünk. Mikor befejeztük Lauri mesélt az ő otthonáról. Sokat viccelődtünk és nevettünk. Lauri mellett alig lehetett kibírni nevetés nélkül. Pár perc múlva abbahagytuk kifújtuk magunkat nemsokkal ez után észrevettem, hogy Laurinak valami gondja van. Felállt a plédről és elsétált. Hagytam, mert gondoltam valami olyan, amiben nem tudok segíteni neki, és ahogy olvastam, ezt olyankor teszi mikor egyedül akar lenni. Egy kis idő múlva felálltam hogy kinyújtsam az akkorra már elzsibbadt lábaimat és figyeltem Laurit. Lauri csak állt és nézte a kilátást később úgydöntöttem hogy odamegyek én is.
R: -Valami gond van? Kérdeztem csöndesen aggodalommal teli hangon. Lauri nem akart hazudni ezért elkezdte mondani mi bántja.
L: -Tudod tegnap a koncerten… és itt elakadt a hangja
R: -Emlékszem a koncertre soha nem fogom elfelejteni, mert én… innentől én se tudtam folytatni. Nemtudom mi történt, mert mind a ketten mondani kezdtünk valamit és pont a lényeget nem tudtuk elmondani egymásnak. Ekkor rámnézett én meg őrá és rögtön tudta hogy mire gondolok és én is tudtam hogy ő mire gondol. Tehát a lényeget mégis elárultuk egymásnak.
R: -Szóval…csak ennyi a gond? Kérdeztem csöndes hangon és a szemeibe néztem. Lauri előre nézett a nagy távolságba majd megszólalt.
L: -Neked igen….nem tudod mit élek át!