Azon kaptuk magunkat hogy délután négy óra elkezdtünk pakolni közben sokat fogócskáztunk és nevetgéltünk. Elindultunk haza és közben megálltunk egy parkban  leültünk egy padra és megnéztük a naplementét. Csöndben ültünk egy kérdés törte meg a csendet amit Lauri indított útnak.
L: -Hazakísérhetlek?
Zavarba jöttem de azért tudtam választ adni.
R: -Persze ha van hozzá kedved….
Elindultunk közben sokat viccelődtünk és sokat nevettünk és eljött a búcsú pillanata….
L: -Köszönöm ezt a szép napot
L: -Gyönyörű helyen élsz
R: -Szivesen és én is köszönöm ez a nap felejthetetlen maradt számomora.

Elköszöntünk egymástól Lauri elindult én még kint álltam egy ideig utána bementem és irány a zuhi utána beleestem az ágyba. Nemsokára mély álomba merültem és olyat álmodtam mint még soha.
Másnap mikor felébredtem kinéztem az ablakon és csodálatos idő volt odakint.
Úgydöntöttem lemegyek sétálni eggyet ezért gyorsan összekaptam magam.
Elsétáltam a park fele ahol előzőnap Laurival megnéztük a naplementét megláttam a parkot és akkor bevillant szemeim elé az a csodás pár perc úgy éreztem majd elolvadok .
Egyszercsak látom valaki ismerős ember közeleg jött velem szembe.  Mikor megláttam hogy Lauri az a szívem lángolt és majd kiugrott a helyéről. Legszívesebben odarohantam volna és a nyakába ugrottam volna de szerencsére kibírtam higgadt tudtam maradni és ezt már haladásnak vettem a Szigetfesztiválon történtek után. Mikor közelebb ért ő köszönt elsőnek.
L: -Szia Raven
Nem hittem a füleimnek még emlékszik rám……
R: -Szia Lauri...
R: -Hogyvagy?
L: -Köszi jól és te?
R: -Én is köszönöm. Mosolyogtam egyenesen a szemébe nézve.
L:-Épp hozzád indultam.
R: -Hozzám? Kérdeztem meglepődve.
L: -Igen.. Mondta mosolyogva
L: -El szerettelek volna hívni sétálni.
R: -Én meg sétálni indultam
L: - Sétálunk együtt?
R: -Semmi akadálya.
Egész nagyot sétáltunk lementünk a Dunapartra és ott leültünk a fűbe.
Sokat beszélgettünk mulasztottuk az időt majd eszembejutott hogy mondani szeretnék valamit Laurinak már régóta. Vártam egy kicsit végül elszántam magam hogy elmondom neki.
R: -Lauri…….én mondani szeretnék neked valamit de nagyon komolyan.
L: -Mondd csak hallgatlak…..
R: -Mikor először megláttalak igaz képen valami megfogott benned és azóta amikor csak látlak rámtör valami nagyon erős érzés és elönti a szívem.
R: -Összefogva ezt az egészet azt szeretném mondani hogy amióta először megláttalak én azóta….Innentől nem hagyta hogy folytassam átölelt és a halkan a fülembe súgta ….Én is szeretlek……
Ott ültünk a fűben és egymást átkarolva néztük meg a naplementét mely most szebb volt mindennél mert szerelmemmel együtt nézhettem meg aki itt ül mellettem és tudom hogy ő is szeret. A naplemente után még  egymást átölelve ültünk egy ideig majd felálltunk és elindultunk haza. Hamar eltelt a nap amint hazaértem irány a hűtő mert egész nap nem kajáltam semmit csak reggeliztem. Utána elmentem fürdeni és aztán lefeküdtem aludni.
Egész éjjel nem aludtam csak Laurira tudtam gondolni valamikor hajnalbansikerült elaludnom de ez sem tartott sokáig mert szörnyű álmom volt mikor felébredtem utána már nem tudtam visszaaludni. Ez nem is volt gond mert már így is ideje lett volna felkelnem. Első gondolatom persze Lauri volt mert nem létezik olyan perc mikor ne gondolnék rá és idegesített az álmom.
Még mindig arra az álomra gondoltam mikor megcsörrent a telefonom gyorsan felvettem.
Aki volt az és a hangja elég zaklatott volt.
R: -Igen?
A: -Szia Raven gyere gyorsan !
R: -Miért? Ugye nem Laurival történt valami?!
A: -Hát hogy is mondjam……Sajnos igen!
R: -Mitörtént?! Kérlek mondd el?!
A: -Majd útközben mindent elmondok 5-perc múlva legyél kész érted megyek kocsival:
R: -Rendben csak ne legyen súlyos……….itt már nem bírtam ahogy letettem a telefont kitört belőlem a sírás. Már 2perc múlva kint álltam Aki nemsokára megérkezett intett hogy pattanjak be és elindultunk.