R: -Ha Lauri magáhoztérne  és én nem vagyok még bent nála átadnál neki egy apró üzenetet?
A: -Persze mi lenne az?
R: -Ahogy tudok megyek hozzá be ennyi lenne .
A: -Rendben átadom.
R: -köszi és mégegyszer köszi mindent.
A: -Szivesen de én semmit nem tettem .
R: - De igen is tettél…….
A: -Akkor hát jó pihenést.
R: -köszi szia.
A: -Szia
És azzal elhajtott visszament a kórházba.

Bementem lezuhanyoztam és bedobtam magam az ágyba pár perc múlva már mélyen aludtam. Reggel mikor felkeltem lehetett olyan 10:00-óra Gyorsan megreggeliztem és rendbe szedtem magam hogy hamar beérjek és ott legyek mikor Lauri magához tér. Mikorkész lettem elindultam a kórházba viszonylag gyorsan odaértem. Bementem épp köszönni akartam mikor láttam hogy a srácok még alszanak így inkább csöndben bementem Laurihoz.
Mint mindig most is megfogtam a kezét és visszagondoltam azokra az időkre mikor még sétálgattunk megnéztük a naplementét és először találkoztunk és már eléggé mesze jártam lélekben mikor egy halk ismerős hang szakította meg lelkem bolyongását és visszahúzott a jelenbe. Nem hittem a szememnek Lauri magához tért és hozzám szólt.
L: -Szia Raven
R: -Szia Lauri úgy örülök hogy magadhoz tértél és hogy jobban vagy.

L: -Holvagyunk?
R: -Egy kórházban…..
L: -Miért? Mitörtént?
R: -Hogy is mondjam el neked ……..volt egy elég csúnya baleseted ami majdnem az életedbe került ezt Aki mondta nekem ő értesített és én… nem hagyta hogy folytassam.
L: -És te azóta itt vagy mellettem az első naptól kezdve éreztem mert fogtad a kezem és beszéltél hozzám ebből tudom hogy itt voltál  és nagyon örülök hogy te vagy az akit elsőnek látok. Nem tudtam szólni csak mosolyogtam és átöleltem.
R: -Szeretlek…       Mondtam neki mosolyogva először azóta amióta először találkoztunk.

L: -Én is téged…..    Súgta halkan.
A baleset ellenére Lauri mindenre emlékezett ami kész csoda volt mer elég  nagy ütés érte a fejét . Nagyon örültem hogy mindenre emlékszik.
L: -És a srácok?
Kinéztem az ablakon és láttam hogy már ébren vannak.
R: -Kint vannak ők is itt voltak egész végig .
R: -Behívjam őket?
L: -Igen köszi
Azzal kimentem egy hatalmas mosollyal az arcomon a fiúk meg csak néztek mitől lett ilyen jó kedvem.
R: -Jó reggelt mindenkinek!
P: -Te mióta vagy bent? Kérdezte meglepődve Pauli
R: -Már régen ti még szunyáltatok mikor beértem mondtam mosolyogva.
E: -De jó kedved van történt valami?
Nemtudom szerintem van ott bent valami ami felvidított mutattam az ajtóra amin nemrég jöttem ki.
R: -Szerintem nézzétek meg ti is  mondtam mosolyogva.
A? – Ha te mondod Raven biztos van ott valami mondta mosolyogva.
És bementek Laurihoz nem hitték volna hogy ez az a valami nekik is nagyon jó lett a kedvük mikor meglátták Laurit és hallották hogy köszönt nekik..
Most már tudták mitől lettem ilyen jókedvű és boldog . Nem sokkal később bementem én is.
R: -Ugye mondtam hogy van itt valami ami mindenkit felvidít.
Leültem Lauri mellé egy székre és ahogy eddig tettem most is megfogtam a kezét.
Laurival egymásra néztünk és mosolyogtunk.
R: -Megyek szólok egy orvosnak hogy jobban vagy.
Kimentem és nemsokára egy orvos társaságában jöttem vissza aki megkért mindenkit hogy menjen ki a teremből.  Az orvos végzett és egyenesen felém vette az irányt mert tudta hogy ha ő nem jön én úgy is odamentem volna. Az orvos hozzámfordult majd megszólalt.
-A barátja hihetetlen gyorsan gyógyul ilyet még nem láttam.
R: -Van ami segít még pluszban ez nem olyan nehéz mint az orvostudomány viszont nagyon erős de sokkal többet köszönhetek maguknak mint ennek a bizonyos dolognak ami nem múlik el soha ha rajtam áll és remélem Lauri is ezt mondaná.
-Értem .A barátjának még két napig bent kell maradnia megfigyelésre utána ha nincs semmi baljós tünet akkor hazamehet.
R: -Rendben.
Azzal elment az orvos én meg visszafelé vettem az irányt hogy elmondhassam Laurinak a jó hírt. Bementem Laurihoz leültem mellé és megfotam a kezét .
R: -Híreket hoztam csupa jót.
Lauri elmosolyodott.
L: -Kíváncsian várom azt a csupa jó hírt.
R: -Akkor mondom kapaszkodj meg.
R: -Teljesen rendbe jöttél még két napig megfigyelés alatt leszel és ha nincs gond kiengednek.
R: -És ez még semmi –az orvos ki van akadva.
L: -Minn van kiakadva?
R: -Azon hogy milyen gyorsan gyógyulsz .

L: -Mert van egy dolog ami pluszban besegít és nagyon erős.
A: -Akkor mi most kimegyünk magatokra hagyunk titeket.
Kimentek és ismét mi maradtunk kettesben Lauri és én.
R: -Elárulsz nekem valamit?
L: -Mit áruljak el neked?
R: -Egyvalamit értünk plusz dolog alatt ami nagyon erős?
L: -Ha te is szeretsz akkor igen. Mondta mosoyogva
R: -Persze hogy szeretlek gondolod hogy csak úgy képes lennék mondani?
R: -Én nem szeretlek hanem imádlak.
L: -Én is imádlak
Lauri felült és átöleltük egymást csak percek múlva váltunk szét
L: -Aki mondott nekem valamit veled és Eero-val kapcsolatban.
R: -Mit mondott?
Bár tudtam miről beszélt hallani akartam hogy ő mit mond.
L: -Hogy mikor behozott pár nappal utána olyan sírás tört rás hogy nem tudott megnyugtatni viszont Eero-nak sikerült. És ezt nem értem hogy ha Aki-nak nem sikerült akkor Eero-nak hogyan sikerült?
R: -Ezt magam se tudom ezt már Aki is kérdezte én meg csak annyit tudtam mondani hogy lehet azért mert Eero is nyugodt volt.