L: -Akkor minden rendben.
R: -Igen
Elhallgattunk mindketten rövid idő múlva Lauri elaludt én pedig kimentem a többiekhez..
Elmondtam hogy Lauri mit mondott.
Későre járt és álmos voltam leülten az egyik székre és el is aludtam a többiekkel együtt.
Reggel hamar fent voltam a többiek még aludtak elmentem megmosakodni.
Benéztem az ablakon még Lauri is aludt  a mai napon nem történt semmi érdekes gyorsan eltelt. Most is ott aludtam hamar felkeltem majd jött az orvos Laurihoz  a napi vizitre és mikor kijött egyenesen hozzám és mosolyogva mondta hogy az az erős dolog sokat segített Lauri hazamehet. Bementem Laurihoz és örömmel újságoltam neki a hírt és ő erre mosolyogva felelte hogy tudja felállt és átölelt percekig álltunk így majd szétváltunk.
Egy orvos lépett be hozzánk majd megszólalt.
-Ittvan Mr.Ylönen zárójelentése és a papír hogy kiengedhetem.
R: -Köszönjük.
R: -És…..köszönöm hogy megmentették az életét.
-Kérem mi csak a munkánkat végeztük.
-Viszlát
R: -Hozta az orvos a papírokat hogy kiengedhet.
L: -Rendben 5 percet kérek és készen is vagyok.
R: -Rendben akkor én most ki is megyek.
Kimentem láttam hogy a többiek is ébren vannak .
R: -Szépnapot! Köszöntem nekik vidáman mire ők is köszöntek.
R: -Lauri mindjárt készen lesz és akkor mehetünk is.
P: -Rendben és utána mondták még ketten.
Pár perc mulva kijött Lauri és elindultunk a kórház kijárata felé.
Aki kérdezte hogy megyek e velük most azt mondtam köszönöm nem inkább sétálnék.
L: -Raven várj………
L: -Ne menj egyedül szeretnék veled lenni .
Lauri lerendezte a dolgot Aki-val és jött vissza hozzám.
Elindultunk ketten a nagyvilágban.
Kéz a kézben sétáltunk sokan utánunk néztek mert felismerték Laurit voltak akik aláírást is kértek. Mivel Lauri nem üldözte a rajongóit mindenkinek adott aláírást mindenki boldog volt.
Egy kicsi séta után egy parkhoz értünk ami már ismerős volt.
L: -Emlékszel erre a helyre?
R: -Igen itt néztük meg először ketten a naplementét.
R: -És gyönyörű volt de csak azért mert veled néztem. Mondtam mosolyogva egyenesen a szemeibe nézve Lauri is rámnézett.
Leültünk a legközelebb lévő padra és a régi szép estéket felidézve egymást átkarolva néztük meg a csodás naplementét és közben Lauri törte meg a csendet.
L: - Raven………
R: -Igen?
L: -Szeretnék kérdezni valamit és kérlek vedd komolyan legalább annyira mint ahogy először mondtad azt hogy szeretsz.
R: -Talán valami gond van?
L: -Nem dehogy akkor nem így kezdtem volna.
R: -Rendben hallgatlak.
Lauri nagy levegőt vett és belekezdett kérdésébe.
L: -Leszel a barátnőm?
Nem hittem a fülemnek meglepődve néztem Laurira majd nagy öröm közepette kiböktem a választ.
R: -Igen !  Mondtam örömmel teli hangon épp hogy csak nem ugrottam a nyakába.
L: -Lenne még egy kérdésem de komolyan és nem hülyéskedek.
R: -Mondd csak ……..
L: -Eljössz velem Finnországba?
R: -Ezt most vegyem úgy hogy azt kérdezed hozzád költöznék-e?
L: -Hogy máshogy?
R: -Lauri én….igen!
R: -Szeretném látni milyen gyönyörű helyen élsz mert amit mondtál az alapján gyönyörű lehet…..
-Hát most már tényleg nem panaszkodhatok. Állapítottam meg magamban.
R: -És………mikor indulunk Finnországba?
L: -Ha jó úgy akkor már holnap után.
R: -Rendben
Felálltunk és továbbmentünk a szálloda felé. Lauri haza akart kísérni de nem engedtem mert nem akartam hogy még egyszer  baja essen örülök hogy kijöhetett a kórházból.
Odaértünk a szálloda elé ahol laktak. Lurival búcsúzás képen megöleltük egymást
Mikor szétváltunk elköszöntünk még megvártam hogy Lauri bemegy a szálloda ajtaján és ezt követően megnyugodva indultam haza.

Hazafelé menet átgondoltam a mai napon történteket és nem tudtam elhinni hogy Lauri a barátom és hogy megkért hogy menjek vele Finnországba de végül nagy nehezen sikerült elhinnem mindent amit kédezett és a válaszaimat amiket adtam neki. Hazaértem. Bementem lezuhanyoztam majd irány aludni mert már fáradt voltam. Másnap reggel mikor felkeltem eszembe jutott hogy holnap indulunk ezért gyorsan összeszedtem magam és jó nagyot reggeliztem. Utána elkezdtem összepakolni hogy ne az utolsó pillanatokban kelljen. Nemsokára be is fejeztem mikor megszólalt a telefonom. Gyorsan felvettem Lauri volt az.
R: -Szia Lauri
L: -Szia szerelmem.
L: -Hogy vagy ma reggel?
R: -Köszönöm jól és te kedves?
L: -Rózsásan mert hallom a hangod.
L: -Ugye tudod hogy holnap már Finnországban boldogítjuk tovább egymást?
R: -Igen és már nagyon várom.
L: -Én is jobban mint eddig.
L: -Van kedved eljönni sétálni?
R: -Veled bármikor….
L: -Érted megyek nemsokára ott leszek
R: -De vigyázz magadra nem akarom hogy bajod essen…… Mondtam aggodalommal teli hangon ami csak úgy jött magától mert tényleg nem akartam hogy baja essen.
L: -Rendben vigyázok.
L: -Akkor indulok már is.
R: -Rendben Szeretlek….
L: -Én is szeretlek.
L: -Szia….
R: -Szia….. Letette a telefont én pedig elterültem az ágyon a szívem ki akart ugrani a helyéről úgy éreztem ennél boldogabb soha nem lehetek mint most Laurival. Nagyon elmerültem a gondolataimban a csengő hangja húzott vissza a jelenbe. Felpattantam és rohantam az ajtóhoz kinyitottam és most nem tudtam megállni Lauri nyakába ugrottam.
R: -Szia szerelmem hiányoztál……..
L: -Szia te is nekem de nagyon…… és átölelt.