Útközben rengeteget beszélgettünk Aki és Lauri megint elkezdték hülyíteni egymást én meg jókat mosolyogtam rajtuk Eero-val , Ville-el és Paulival együtt. Nemsokára oda  értünk egy  hegy aljához amit fentebb erdő borított.
L: -Oda megyünk fel.  Mutatott az erdőre Lauri.
A többiek jól tudták csak nekem nem szóltak erről egy szót se hogy hegymászás is lesz. Persze nem lógunk a sziklákon hanem egy úton indultunk el amit Lauriék már jól ismernek.
Nemsokára fel is értünk és letelepedtünk egy tisztáson. Felállítottuk a sátrakat majd Lauri és én elmentünk fát gyűjteni az esti szalonnasütéshez. Sírius ottmaradt Ville-ék mellett. Rengeteg ágat találtunk teli kézzel mentünk vissza letettük és lauri elhívott.
L: -Gyere mutatok valamit visszafelé meg szedünk köveket is.
R: -Mit mutatsz?
L: -Majd meglátod
R: -Rendben….   Elindultunk és pár perc séta múlva egy helyre értünk.
Megálltunk és Lauri megmutatta azt amit mondott.  Egy tavat virágokkal és sok zöld növénnyel. A tó vize tiszta volt és a víz tükrén tavirózsák úsztak. Gyönyörű volt.
L: -Emlékszel ilyen pillanatokra?
R: -Igen emlékszem…..
L: -Pontosan egy éve ugyanígy álltunk egy vízesés mellett……
R: -Lauri …én……….én nem is tudom hogy mit mondjak……..
Nem mondtam semmit inkább átöleltem és boldog voltam hogy egy olyan barátom van aki törődik velem.
Mikor kettéváltunk elkezdtünk köveket szedegetni és mikor ezzel végeztünk visszamentünk a táborba.
A táborba visszaérve Sírius volt az első aki üdvözölt minket majd a többiekkel beszélgetni kezdtek és addig körberaktam a köveket és a kör belsejébe a tüzifát. Közben Ville a hátam mögé jött és megijesztett. Én persze én nem tudtam hogy mögöttem van és sikerült úgy megijesztenie hogy még hátra is estem egy sikítás kíséretében. Lauriék halálra röhögték magukat mert ők mindenről tudtak. Mikor láttam hogy Ville van mellettem rájöttem hogy ő volt a tettes de nem igazán érdekelt én is jót nevettem utána felálltam és megindultam Ville felé. Ville hátrálni kezdett én pedig csak mentem felé és nemsokára megszólaltam.
R: -Ville te ki akarsz nyírni? Most megfordult és futni kezdett én pedig utána mondhatjuk úgy is hogy megkergettem Lauriék ezen is nagyot nevettek persze ez nemigazán tetszett nekünk és feléjük vettük az irányt én persze a főkolompos felé aki Lauri volt amint meglátott elkezdett futni én meg utána egy jó ideig. Mikor befejeztük a kergetőzést nevetve terültünk el a fűben.
Egy ideig még heverésztünk  aztán megcsináltuk Sírius helyét is. Utána Laurival visszamentünk ahhoz a tóhoz amit Lauri mutatott nekem ott kettesben lehettünk leültünk és beszélgettünk. A fél napot ott töltöttük aztán eszünkbe jutott hogy a többiek ott maradtak.
Visszamentünk a többiek már a tűz körül ültek és jókat nevetgéltek hogy minn azt nem tudtuk
Nem kérdeztük meg csak hallgattuk őket. Aztán Akiék megint elkezdték hülyíteni egymást mostmár Ville is beszállt jól elvoltak mint mi is Eero Pauli és én szakadtunk a nevetéstől.
Kezdett sötétedni Ville égő máglyát csinált a kör belsejébe helyezett farakásból köréültünk és megsütöttük vacsoránkat.  Pauli  másfele is figyelt és jobban mint a nyársra és nem vette észre hogy meggyulladt a hegye. Akkor vette csak észre mikor Eero sokadszorra próbált neki szólni.  Kissé meglepett hangon amiben érződött egy kis méreg is kérdezte.
P: -Miért nem szóltatok eddig?!
V: -Eero végig azért piszkált mert szólni akart csak te nem figyeltél
P: -Jaaaaa……………….ok……..bocsi.
A: -Nemgond csak oltsd már el a lángot a nyárs végéről.
P: -Jaj a nyársam……… hol a víz?
Felálltam elmentem vízért a cuccok hoz és odaadtam Paulinak.
R: -Tessék víz.
P: -Köszi.   Pauli lecsavarta a kupakot  és negdöntötte az üveget mikor elaludt a kis láng visszatekerte a kupakot és letette az üveget. Még sokáig beszélgettünk mikor erre ráuntunk Lauri előkapta a gitárt és elkezdett gitározni. 
V: -Van kedvetek énekelni?
A: -Úgysem zavar senkit.
Gitár kiséretével HIM és Rasmus számokat énekelgettünk.
L:- I go liquid when you come around
And I know
I go solid but don't get me wrong
Yes i go
I love to watch you when you mess around
With my mind
I'm pathetic but only this time
Who knows?
Kezdte Lauri a Liquid-et énekelni mi pedig utána.
V: -I’m giving up the ghost of love
Int he shadows cast on devotion
Ez a Bittersweet volt amit Laurival duettban énekeltek majd mi is bekapcsolódtunk.  Utána még jópár HIM számot is énekeltünk
köztük a The Sacrament-et is ezt a számot mindenki nagyon szerette.
Befejeztük az éneklést és úgy döntöttünk mindenkinek irány a sátor. Bemásztunk a sátorba a többiek is így tettek. Egy ideig még gondolkodtam a dolgokon majd kimásztam ránéztem Síriusra ő már aludt így nyugodt lelkiismertettel visszamásztam és pár perc mulva aludtam is.
Reggel nem tudtam sokáig aludni így kimásztam a sátorból és hogy mégjobban felébredjek Síriussal elmentem sétálni elvittem őt a tóhoz ott ivott és meglepetésemre még halászott is fogott magának halat és azt jóizűen elfogyasztotta mikor végzett visszamentünk a többiekhez akik már ébren voltak.
R: -Sziasztok!
-Szia-köszöntek a többiek is nekiálltak pakolni én is beálltam segíteni.
Ezzel végeztünk felvettük a cuccokat és elindultunk haza.
Kijöttünk az erdőből és már csak egyenesen kellett sétélni közben fokozatosan fogyatkozott a csapat amig már csak mi maradtunk és mi is hazaértünk.  Letettük a batyunkat mindent elpakoltunk és Sírius kapott inni és ennivalót mert az hal nem volt valami nagy amit fogott magának. Mikor elmondtzam Laurinak hogy Sítius mit csinált nem akarta elhinni mondjuk tényleg ritka eset hogy egy kutya halászik ráadásul Rottweiler de végül elhitte .
L: -Hogyérezted magad?
R: -Csodásan és szerintem te is amennyit nevetni láttalak.
L: -Igaz én is nagyon jól éreztem magam.
R: -Mikor Ville megijesztett ti végig tudtatok róla igaz?
L: -Igen de erre hogy jöttél rá?
R: -Mert mindenki látta hogy mire készül és nem szóltatok ráadásul jót nevettetek ezen az egészen.  Ekkor lassan megindultam Lauri felé ő pedig hátrált addig ameddig nem találkozott a kanapé a lábaival és akaratlanul is leült. Megálltam előtte elmosolyodtam és leültem mellé.
Lauri nemnagyon értette hogy ezt miért csináltam bár én se. Nem kérdezte meg csöndben ültünk .  Hátradőltem és a plafont néztem.  Nem tudtunk mit mondani egymásnak így olyan nagy volt a csend hogy az már szinte hangos ez szokatlan volt

3 hónappal később……………………………..